Van olyan barátod/barátnőd, aki mindent
el tud bénázni ezer féle képpen!? Nincs? Hát sajnállak, mert unalmas az életed
:P. Van? Gratulálok, biztosan nem unatkozol mellette. Ugye Dóri (my crazy
friend, akivel írjuk a blogot)!?
Egy gyönyörű pénteki napnak indult.
Szokás szerint délben keltem, ami ugye a reggeli hiányát jelenti, de nem bánom.
Imádok sokáig aludni és szerintem ti is így vagytok vele J.
Ebédeltünk, kötelezőt olvastam és
nagyjából ennyi volt a délutánom. 6 órakor szokás szerint elmentünk biciklizni.
Sosem hagynánk ki :P.
Először elmentünk a boltba aztán pedig
irány a gátra. Sajnos már nem volt elég időnk végig menni, ezért csak a
biciklis parkban mentünk egy kört. Aztán pedig mint mindig, elindultunk a
bíróság felé, hogy leüljünk dumálni. Nos igen, rossz helyen fordult le és a „jó
utak” miatt enyhén szólva……repültem egy kicsit a biciklivel. Aki ismer, az már
meg sem lepődik azon, hogy egy szennyvízakna sarkába bele akadt a hátsó kerék
és egy hatalmasat zakóztam.
- Cinti jól vagy? – aggódott Dóri.
- Persze, persze. A nadrágom, ugye nem
lyukadt ki?! A pólóm?? – kérdeztem vissza és elég furán nézett rám.
Más nem ezt kérdezné? Most miért? Nos, sosem
voltam olyan, mint mások.
Felvakartam magam az aszfaltról és
leporoltam a (sértetlen) ruhámat. Szerencsénkre a panelházaknál történt az
„incidens” szóval viszonylag nyugis úton.
Nagy nehezen felszedtük a „járművet” és
arrébb húztuk. Ja, igen. Amilyen szerencsém volt, pont egy remondis feliratú
kuka mellett csöveztünk. :P
Egyszerre nevettük el magunkat, mikor
megláttuk, hogy hogyan néz ki az első és a hátsó kosár. És hogy milyen
segítőkészek az emberek?? Inkább nem írom le a véleményem.
- Rossz? – kérdezte a panelházból kiérő
férfi a biciklire mutatva.
- Igen. – válaszoltam tisztelettudóan.
Na de most komolyan?? Szerintetek? Áááá
nem rossz…..csak elfáradt.
Ti mit gondolnátok, ha meglátnátok egy
biciklit aminek az első és hátsó kosara totál össze nyomódott, a hátsó kerékben van egy nyolcas, kitört pár
küllő, leszakadt az első sárvédő, lecsúszott a váltó és a kézifék lefordult??
Mivel se előre, se hátra nem mozdult
első és utolsó esélyként felhívtam aput. (mégegyszer köszi Dodó a telefont
<3)
- Szia apu. Haza tudnád vinni kocsival a
bicóm? – kérdeztem reménykedve.
- Dolgozom, de mindjárt arra fordulunk
és megnézem. – válaszolta és letettük.
Nos, még fél óra várakozás után végre
megérkezett a „felmentő sereg”. Felkötöttük a sárvédőt és Dórival gyalog
indultunk haza. Pechünkre a város másik végében lakunk, de azért jókedvűen
indultunk el. Természetesen mindenki megnézett minket és a rossz kerékpárt. De
senki nem kérdezte, hogy kell e segítség, pedig szinte mindenkit ismerünk a
városban.
Haza értünk, anya már a kapuban várt és
olyan arccal nézett rám, mintha halálos beteg lennék. Ismerős?
Betoltam vagy inkább vonszoltam a
biciklit a helyére és bementem a házba. Miután anyát sikeresen megnyugtattam,
hogy semmi bajom, megnéztem a foltjaimat.
Hát lett egy pár kék/lila/zöld foltom,
ami nem valami kellemes.
Jártatok már így?:) Ti mit csináltatok
volna hasonló helyzetben?
~Cinti ~
