Crazy Girls

Van olyan barátod/barátnőd, aki mindent el tud bénázni ezer féle képpen!? Nincs? Hát sajnállak, mert unalmas az életed :P. Van? Gratulálok, biztosan nem unatkozol mellette. Ugye Dóri (my crazy friend, akivel írjuk a blogot)!?

Egy gyönyörű pénteki napnak indult. Szokás szerint délben keltem, ami ugye a reggeli hiányát jelenti, de nem bánom. Imádok sokáig aludni és szerintem ti is így vagytok vele J.

Ebédeltünk, kötelezőt olvastam és nagyjából ennyi volt a délutánom. 6 órakor szokás szerint elmentünk biciklizni. Sosem hagynánk ki :P.

Először elmentünk a boltba aztán pedig irány a gátra. Sajnos már nem volt elég időnk végig menni, ezért csak a biciklis parkban mentünk egy kört. Aztán pedig mint mindig, elindultunk a bíróság felé, hogy leüljünk dumálni. Nos igen, rossz helyen fordult le és a „jó utak” miatt enyhén szólva……repültem egy kicsit a biciklivel. Aki ismer, az már meg sem lepődik azon, hogy egy szennyvízakna sarkába bele akadt a hátsó kerék és egy hatalmasat zakóztam.

- Cinti jól vagy? – aggódott Dóri.

- Persze, persze. A nadrágom, ugye nem lyukadt ki?! A pólóm?? – kérdeztem vissza és elég furán nézett rám.

Más nem ezt kérdezné? Most miért? Nos, sosem voltam olyan, mint mások.

Felvakartam magam az aszfaltról és leporoltam a (sértetlen) ruhámat. Szerencsénkre a panelházaknál történt az „incidens” szóval viszonylag nyugis úton.

Nagy nehezen felszedtük a „járművet” és arrébb húztuk. Ja, igen. Amilyen szerencsém volt, pont egy remondis feliratú kuka mellett csöveztünk. :P

Egyszerre nevettük el magunkat, mikor megláttuk, hogy hogyan néz ki az első és a hátsó kosár. És hogy milyen segítőkészek az emberek?? Inkább nem írom le a véleményem.

- Rossz? – kérdezte a panelházból kiérő férfi a biciklire mutatva.

- Igen. – válaszoltam tisztelettudóan.

Na de most komolyan?? Szerintetek? Áááá nem rossz…..csak elfáradt.

Ti mit gondolnátok, ha meglátnátok egy biciklit aminek az első és hátsó kosara totál össze nyomódott, a hátsó kerékben van egy nyolcas, kitört pár küllő, leszakadt az első sárvédő, lecsúszott a váltó és a kézifék lefordult??

Mivel se előre, se hátra nem mozdult első és utolsó esélyként felhívtam aput. (mégegyszer köszi Dodó a telefont <3)

- Szia apu. Haza tudnád vinni kocsival a bicóm? – kérdeztem reménykedve.

- Dolgozom, de mindjárt arra fordulunk és megnézem. – válaszolta és letettük.

Nos, még fél óra várakozás után végre megérkezett a „felmentő sereg”. Felkötöttük a sárvédőt és Dórival gyalog indultunk haza. Pechünkre a város másik végében lakunk, de azért jókedvűen indultunk el. Természetesen mindenki megnézett minket és a rossz kerékpárt. De senki nem kérdezte, hogy kell e segítség, pedig szinte mindenkit ismerünk a városban.

Haza értünk, anya már a kapuban várt és olyan arccal nézett rám, mintha halálos beteg lennék. Ismerős?

Betoltam vagy inkább vonszoltam a biciklit a helyére és bementem a házba. Miután anyát sikeresen megnyugtattam, hogy semmi bajom, megnéztem a foltjaimat.

Hát lett egy pár kék/lila/zöld foltom, ami nem valami kellemes.

Jártatok már így?:) Ti mit csináltatok volna hasonló helyzetben?

~Cinti ~